Sokszor érzem úgy, hogy "ezt ki kell írnom magamból". Ennek ellenére sokszor nem szoktam... pedig milyen jó kis történetek kerekednek ezekből az elveszett érzésekből... Csalhatnak mosolyt az arcokra, felölthetik az elképedés torz álarcát, vagy az undor egy igen groteszk formáját. Érdeklődést és unalmat válthatnak ki, mint minden kis történet, független attól, hogy ki írta.
Furcsa világ az enyém... nem érthető, elveszett, de mindig velem van. Talán ez a legfontosabb. Ehhez a világhoz furcsa gondolatok is járnak... és érzelmek. Megismeréséhez írtam, illetve fogom írni a blogot. Idővel fel fogom tenni a történeteimet. Addig... a világom rejtekében maradnak, és kis szerencsével nem vesznek el.
